A blog folytatása - 2020. március 29.

Két hete vagyok „önkéntes” karanténban. Anyuka, te csak maradj itthon! Ezt a határozott felszólító módú mondatot minden gyerekemtől megkaptam. Megfogadtam, nem megyek ki csak a kertbe, és a kertek alján látogatom meg a szüleimet is, de csak távolról beszélgetünk.

Hallgatom, olvasom a híreket, mégis olyan érzésem van, mintha nem is velünk történne a dolog. Hihetetlen. Ez is! Az elmúlt években több „hihetetlen” dolog történt velem. Írtam már a blog megszületéséről, a férjem betegségéről. Na, az volt az első hihetetlen az életemben. Nem volt könnyű végig kísérni az úton a haláláig. A mi harcunkat a betegséggel megírta egy újságcikkben Sudár Ágnes. Erről itt nem írok, de felraktam ide az oldalra, el tudjátok olvasni. A halála körüli történések is a „hihetetlen” érzések közé tartoznak. Mire gondolok?

Akkor éjjel, amikor elment, otthon, csoda történt. A végén fájdalmai voltak, amit nem tudtunk már csillapítani. Melléfeküdtünk a gyerekeimmel, betakartuk, körbeöleltük a szeretetünkkel, ringattuk a szavainkkal. Meséltünk, csak meséltünk a vele töltött időkről. Megszünt az idő és a tér, végtelen nyugalom áradt szét benne, a fájdalma mosollyá szelídült, és valami felfoghatatlan gyönyörű érzés töltött el minket. Hihetetlen, de boldogság volt. Ott, akkor bizonyosságot kaptam arról, hogy a halál valaminek a kezdete is, hogy a lelkünk igenis tovább él. Az a hely, ahova a lelkek mennek, az csak csodálatos lehet és azt a helyet a szeretet ragyogja be.  Guszti csak átevezett oda.

Ennek már fél éve. Túl vagyok egy gyászfeldolgozó módszer megismerésén, itt vannak a gyerekeim, unokáim, de a hiánya felett érzett fájdalom talán soha nem fog elmúlni. És most megint „hihetetlen”, de itt ez a vírus. Olyan változások küszöbén állok 61 évesen, amiről még csak halvány elképzeléseim sem igen vannak. Próbálok alkalmazkodni a helyzethez, és a lehető legnormálisabban megélni a napokat. Hogyan? Erről fogok időnként írni itt a blogon. Igen! Minden rosszban van valami jó! Újra főzünk, együtt a lányaimmal. Zsófim Mallorcán szintén kijárási tilalom alatt a férjével, ők mától nem is dolgozhatnak. Zsuzsim Szőgyén, Kata, Viktor otthon, Julika velem itt Győrzámolyon. Akinek még lehet, illetve kell, az dolgozik, amit lehet itthonról.

Főzni jó, enni jó, erre most több időnk van, ha úgy vesszük, megtaláltuk a rosszban a jót! A recepteket újra elkezdjük feltölteni ide is. Sokan követnek minket a facebook oldalunkon, ott aktívabbak voltunk. Köszönöm az érdeklődést és a biztatást, a jókívánságokat!

Fél éve! Fél éve itt ültem az asztalnál, és azon járt az agyam hogyan tovább! Azt gondoltam, Guszti nélkül nem tudok élni! Hihetetlen, de akarod, nem akarod, fáj, de körülötted minden megy tovább! Elfogadod az „állapotodat”, ez van, ezt az életet kell élned! Most megint itt ülök az asztalnál! Azon gondolkodom, hogyan tovább, mi lesz most? Hihetetlen dolgok történnek a világban! Jött egy láthatatlan vírus, és minden borult! Féltem a családomat, barátaimat, és mindenkit, magát az emberiséget! Milyen nagy szó ez, emberiség! Guszti mit tenne ebben a helyzetben? Azt mondaná: Mindenki nyugodjon le! Álljunk már meg! Anyuka, mindig csak a következő lépést nézd! Nézd a mai napot, oldd meg a mai feladatokat, ne félj, a többi megvár! Ezt fogjuk tenni! Alkalmazkodva a vészhelyzethez – mert, hogy az van, azt minden ép eszű embernek látnia kellene – megtesszük azt, amit ma tudunk!

Hát, valahogy így! Vigyázzatok magatokra!

Hamarosan folytatom.

....

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A Mi történetünk 

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A blog megszületése - 2017. december 1.

Nagycsalád a miénk! 40 éves szerelmes – boldog házasság gyümölcse az 5 gyermek és a 7 unoka. Legkisebb ikerunokáim közül, Csilla kiabált át a kerítésen, ha meglátott! Mimi! Mimi! Hiába javítottam ki, hogy Mami, Mimi maradtam! Hát, innen a blog elnevezése: Mimi-Mami

Miért csináltunk blogot Zsófi lányommal? Ennek több oka is van. Férjem édesanyja cukorbeteg volt. Apukám is az lett. Majd úgy 15 éve a férjemnél is kialakult a 2-es típusú diabétesz, annak ellenére, hogy versenyszerűen sportolt fiatal korában és még ma is sportos, egészséget támogató életet él. Ennek megfelelően főztem, mindig készült cukormentes édesség, persze mellette a hagyományos „sütizés” is megvolt. Pár éve Zsófit a szerelem elvitte, egészen Mallorcáig. Ma Pálmában él mallorcai férjével. Megismerte a mediterrán konyhát, az alapanyagokat, fűszerezést. Elkezdte a képeket küldözgetni, majd elkértük a recepteket, ő kért tőlem ételleírásokat. Sok ország konyháját ismerjük, próbáltuk, a gyerekeim mindig nyitottak voltak az új ízekre, és a négy lány mellett a fiam is otthonosan mozog a konyhában. Mindannyian az egészségesebb, cukormentes ételek iránt kezdtünk érdeklődni. De, azon a fránya facebookon meg viberen olyan nehéz visszakeresni a recepteket! A cetlik amikre gyorsan felfirkantottam amit éppen készítettem, hát mindig eltűntek. Kellett egy hely, ahol kéznél van egy-egy recept. Megszületett a blog. Lassan kerülnek fel az ételek, mert vagy nem fényképezünk, vagy nem írjuk le a készítés menetét, de azért bővül a kész leírások köre. Eleinte, családi használatra szántuk a Mimi-Mami oldalt. Aztán, egy éve gyökeresen megváltozott az életünk. Eltűnt a konyhámból, minden, ami cukrot, fehérlisztet, zsírt tartalmazott. Nem volt könnyű, de átalakítottam a főzési szokásaimat, a főzési technikákat, megválogatom az alapanyagokat. A blogon található receptek, ennek a változásnak az eredményei. A férjemnél hasnyálmirigydaganatot diagnosztizáltak, amit műtétileg eltávolítottak. Szigorú diétát kell tartania. Vannak tiltott élelmiszerek, fűszerek, alapanyagok. (http://endodiag.hu/dietas-tanacsok/etrendi-utasitasok-hasnyalmirigybetegsegben-szenvedok-szamara) Elkezdtem keresni az interneten a recepteket, ami nekünk megfelelhet. Közben főztem, az elején bizony nem minden volt élvezhető. Amit asztalra teszek annak, meg kell felelnie a daganatos, hasnyálmirigy és cukorbeteg diétás követelményeknek egyaránt úgy, hogy finom is legyen! Arra gondoltunk, mások is küzdenek ezekkel a bajokkal, miért ne tegyük ezeket a recepteket elérhetővé a számukra is. Levélben szívesen osztom meg tapasztalataimat azokkal, akik megkeresnek.

A blogra felkerülnek lányaim receptjei is. Örülök, hogy ők is egészségesen próbálnak főzni, az ő receptjeik nem minden esetben felelnek meg a fent említett diétás előírásoknak, de az egészséges táplálkozás követelményeinek igen.

Szeretettel köszöntök mindenkit a blogon! Süssünk, főzzünk jót, diétásan is!

A konyhám